Táska csontvázas kámeával

Ha emlékeztek még a tablettokos posztra, ott említettem, hogy sikerült szert tennem nagyobb mennyiségű bútorkárpitra, ami mivel kívül strapabíró, belül pedig párnázott, ideális tokok, táskák készítéséhez is. 

A tok megvolt, jöhet a táska!

Egy egyszerű "tote bag"-et, magyarul szatyorfazonú táskát készítek. (Néhány helyen sporttáskának fordítják, de az teljesen más. Amit mi sporttáskának hívunk, annak hosszú vállpántja, nagy, hosszúkás belső tere, és sok, kisebb, zipzározható zsebe van, míg a tote bag fazonnak épp az a lényege, hogy nem zárható, a pántjai pedig viszonylag rövidek, vállon átvetve például már nem viselhetőek, kézben vagy egy vállon az ideális.)

Ehhez egy akkora téglalapot vágtam ki, ami olyan széles, mint a táska kívánt szélessége plusz ráhagyás az összeillesztés miatt; a hossza pedig a táska kívánt magasságának kétszerese, plusz a táska mélysége, plusz az összeillesztés miatti ráhagyás. Ezután vágtam két téglalapot, amik hossza a táska kívánt magassága, szélessége a táska kívánt mélysége.

Az összeillesztést azzal kezdtem, hogy a két kisebb téglalapot, amik a táska oldalai lesznek, a hosszabb téglalap közepéhez rögzítettem a képen látható módon. Ha jól mértünk, most az élek összeillesztve (megközelítőleg) egyforma hosszúak lesznek. (Az összeillesztésnél segít, ha közben az általános iskolában papírból hajtogatott téglatestekre gondolunk, hiszen ez gyakorlatilag egy téglatest.)

A nyers táska így néz ki, már csak a díszítés és a fülek vannak hátra. A sorrend attól függ, kívülre vagy belülre teszed-e a füleket, ha ugyanis kívülre, kicsit nehézkes lenne a fülek fölé tenni egy csipkerátétet, de ha belül vannak a fülek, ez utólag is megoldható.

Ennek a darabnak a tetejére tettem csipkerátétet, a képen az aljára is megpróbáltam, hogy állna, de végül úgy döntöttem, az alja nem kap csipkét. Az elejére tettem egy csontvázas kámeát, kis ankh-os függővel, de a díszítésnek természetesen csak a képzelet szabhat határt.

Dolgozik a képzelet

A vállpántokat is a kárpitanyagból készítettem, egy szélesebb szalag két oldalát összevarrtam, kifordítottam (ez utóbbi elég macerás, ezt ábrázolja a kép), aztán lelapítottam, és a két oldalát levarrtam. Ebből a szalagból aztán két egyenlő hosszú részt vágtam, és a táska testére négyzet alakú biztonsági varrással erősítettem fel.

Ilyet biztos láttatok már, ha máshol nem, a katonai málhákon; azokat a szíjakat, amiknek nagy súlyt kell tartaniuk (márpedig ez egy női táska lesz), úgy rögzítik az anyaghoz, hogy először egy négyzetet varrnak sima öltéssel, aztán ugyanezzel a beállítással a négyzet átlóit úgy, hogy közben még egyszer megerősítik a négyzet terheltebb oldalát.

Az elkészült darab bevetésen:

by:A