2014. szeptember 28., vasárnap

III. EuroSteam Con - Beszámoló

Írtam, hogy a találkozó előtt néhány nappal sikerült tudomást szereznem a III. EuroSteam Conról, és lóhalálában fejeztem be a ruhámat. Sajnos kiderült, hogy éppen ezen a napon van egy irodalmi pályázatom eredményhirdetése is, ezért kettőtől hatig nem voltam ott a találkozón (mindenki nyugodjon le a francba, nem nyertem), de amit láttam, azt elmesélem nektek.
(És meg is mutatom)





Hangulat Overall

Hát először is, a rendezvény Budapestnek egy általam ismeretlen részén volt, úgyhogy bármennyire is furán nézett ki, autentikus buggyos szoknyában, az ismertetett fűzőben, működésképtelen zsebórákkal az övemen, egy GPS-t fogva gyalogoltam oda a buszmegállóból, ahol tévedésből szálltam le.
Az emberek csodálatosan kedvesek és közvetlenek voltak. Rögtön a jegyvásárlásnál sikerült szóba elegyednem a beléptetőlányokkal, értitek, nekem, akinek az egyetem négy éve alatt öt ismerőst sikerült szerezni. Éppen e miatt a félénk mivoltom miatt volt nagy kihívás elmenni a conra, a párom ugyanis csak öt körül tudott hozzám csatlakozni, azaz az elején teljesen egyedül, egy szál fényképezőgéppel rohamoztam meg a gyárépületet, és meg kell mondjam, kellemesen csalódtam.
Arra számítottam, hogy olyan lesz, mint a gothtalálkozók voltak, hogy persze, lesznek nyitott emberek, lesznek páran, akikkel el lehet dumálni, esetleg együtt elmenni boltba, de az emberek nagy része évezredek óta ismeri egymást, ezért nem akar másokkal ismerkedni sőt, az ismerőseinek száma elérte a gyárilag betáplált maximumot, és nem tart igényt újabbakra.
ÉS NEM ÍGY VOLT!
Mindenki boldogan állt a kamerám elé, engem is többen lefotóztak. Mindegyik árussal szóba elegyedtem (kivéve azzal az egyel, Boda SZilviával, akivel szerettem volna, mert már többször futottam bele designjaiba ismerőseimen, de sebaj), kérdezgettem, hogy mit hogyan csinálnak, honnan szerzik be az alapanyagot, és egyikük sem volt mogorva vagy türelmetlen.
Ámuldoztunk egymás jelmezén, tippeket cseréltünk, hogy mit hol lehet venni, vagy hogy lehet varrni (a beszélgetőpartner ilyenkor elcsodálkozott, hogy "Jé, ezt te varrtad?!", én meg válaszként megadtam a blog címét - ingyenreklám fuck yeah), általában nagyon családias, befogadó, kreatív és inspiráló hangulata volt a connak.

Barátságos a hangulat, mint már említettem...


Na, csak hogy egy negatívumot is mondjak, drága volt a sör.

Előadások

Sajnos az előadások nem mindegyikén tudtam ott lenni, de amiken sikerült, arról összességében a képem vegyes. Vegyes, mert az irodalmi témájú előadások, amik például Verne társadalomszemléletéről vagy a bonyolultabb, gőzzel hajtott szerkezetek megépítéséről szóltak, amiket imádtam, azok alig valakit kötöttek re rajtam kívül.
Volt viszont egy felolvasás, amitől a hajam égnek állt. Se szerzőt, se címet nem mondok, akkor se mondanék, ha emlékeznék rá, de bitch please, nekem általános iskolában is egyest adtak volna ennyi szóismétléssel, és olyan klisés kifejezések használatáért, amiket még a Word is aláhúz! Az olyan logikátlanságokról, hogy a lány köhög a portól, de a füsttől nem, hogy lefekszik a földre aludni, és az ágyban kel, ami később már szófa...
Mindegy.
Ezt szerencsére ellensúlyozta egy másik író (másik? Miért, ki volt az egyik?), Dávid Ádám, aki a Millennium Expressz című (négyrészes) trilógiájának az első részét jött népszerűsíteni, és gyerekek, ez lesz az első dolog, amit fizetésnap után venni fogok. A mű egy vonatról szól, ami árva gyerekeket és bajba jutott embereket vesz föl a "fedélzetre", és ezek a szereplők keverednek mindenféle kalandokba. Nem szeretném elspoilerezni a dolgot (még akkor sem, ha az író nekünk mindent elspoilerezett!), csak egy részletet emelnék ki, Egyszer felkerül a vonatra egy átfagyott, részeg illető, aki költőnek mondja magát, és ha nem veszik fel, halálra fagyott volna a pesti éjszakában. Amikor már józanul körbejár a vonatban, az egyik vagonban talál egy zongorát, amin elkezd kalimpálni - és megszületik a Fekete zongora című Ady-vers.
Többek között itt rendelhető.

Árusok

Már dicsértem őket eleget, most lássuk egyenként, hol éritek utol őket online, ha esetleg rendelnétek valamit tőlük.



Kókai Emese (az ő standja van a fenti képen) - ékszerek
Facebook
DeviantArt

Aquila Háza - Holló-Vaskóné Mészáros Márta - ékszerek
aquilahaza@gmail.com
Facebook
Honlap

Senga - ékszerek
sk.kreativ@gmail.com
Honlap

Boda Szilvia (ó, komolyan, őt még tényleg be kell mutatnom bárkinek is?)
Facebook
DeviantArt
Etsy

Steampunk Alchemy - lakberendezés, kütyük, fiús dolgok, de milyenek!
Honlap
Facebook

A többieknek nem sikerült megszereznem a névjegykártyáját, de ha te is ott árultál, és fel akarsz kerülni ide, nyugodtan írd meg kommentben a boltod nevét és elérhetőségeit, és felrakom.

Lies of the Machine

Az este fénypontja mégis a Lies of the Machine fellépése volt, legalábbis számomra. Mióta láttam a plakátot, és rácsodálkoztam a tényre, hogy van magyar steampunk banda, ismerkedtem a zenéjükkel, és hihetetlenül tetszett. Bár nem vág egybe az ízlésemmel az az üvöltözős énekmód, ami néány számukban megjelenik, összességében mégis nagyon tetszettek már felvételről is.
Az előadásmódjuk azonban egyszerűen verhetetlen! A billentyűs szinte szó szerint pogózott a szintetizátorával, és határozottan jobban áll neki a szélgép, mint Lukács Lacinak. A gyönyörű, operára hajazó vokálos lány néha annyira élvezte a fellépést, hogy spontán kacagásban tört ki, egyszer pedig odament a billentyűshöz, és kétkezest játszottak a szintin. Az énekes pedig egy komplett őrült, a létező legjobb értelemben.
(A két gitárost és a dobost sajnos nem tudtam elég jól megfigyelni, legalább lesz ürügyem elmenni a többi koncertjükre is.)


A tagok hihetetlenül közvetlenek voltak, ezt a fotót például úgy készítettem, hogy szimplán kimentem cigizni, és megtetszett a jelmezük, fogalmam sem volt, hogy ők lesznek a fellépők. Bár nem is tudom, a mikrofonból talán sejtenem kellett volna valamit...
Olyan erejük volt a színpadon, annyira élvezték, hogy előadnak, hogy az a közönségre is átragadt, és azok is táncolni kezdtek, akik amúgy nem akartak, vagy nem tudtak. Láttatok már lányt abroncsos szoknyában pogózni?

Ha akarsz ilyesmivel, és még gőzösebb lázálmokkal találkozni, akkor már most számolj vele, hogy jövőre egy őszi hétvégén újra találkozunk, ugyanis a mostani esemény teljes bevételét a jövő évi EuroSteam Con rendezésére fordítják.
Még minimum harminc évet, srácok!

by: A
(remélem, nem kavartam össze a linkeket >.<)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése