Lovasberényi Románc

(A "románc" itt lovagregény értelemben játszik.)

Van egy kis falu Fejér megyében, aminek nem egy, de rögtön kettő vára is van, és bizony egyik sem fiatalabb háromezer évnél. Továbbá ugyanennek a falunak van egy szívszorító középkori szerelmes legendája (ami még a Rómeó és Juliskának is odaver, ha engem kérdeztek).

Vatyai-kultúra

(Note: Ez történelmieskedős, magyarázós, tudományoskodós rész. Ha a Love Story érdekel, ugorj a következő ponthoz.)

(Note 2: Ha mégis maradsz, akkor elmagyarázom, mi az a -[kötőjel]kultúra elnevezés. A történelemtudományban vannak olyan népek, akikről tudjuk, hogy hívták magukat, és így nevezik őket a leírások is - például a "gót" gótul úgy hangzik, hogy "Gutans", ami azért elég közel van.  Vannak népek, amik ugyan nem úgy nevezik magukat, mint az a tudomány szaknyelvében él, de mindenféle okokból és hagyományokból kifolyólag van állandó elnevezésük - például a magyarok minden másik nyelvben "hungarians"/"ungarn"/"ungaros", vagy a cigányok, akik(nek az egyik nyelvcsaládja) "romá"-nak nevezik magukat, ami embert jelent, a "cigány" szó maga olasz eredetű, és vékonyat jelent (mint a hasonló eredetű "cingár"), míg például az angol "Gipsy" az "Egyptian"=egyiptomi szóból származik, és a szaknyelv ez utóbbit alkalmazza annak ellenére, hogy a népcsoport indiai eredetű. Aztán vannak azok a népek, amiknek sem a saját elnevezését nem ismerjük, sem azt, hogy mások hogyan hívták őket, vagy mert nem maradtak fent feljegyzések, vagy mert nem is voltak. Ilyenkor a régészeti leletek megtalálási helyéről nevezik el nemcsak a népcsoportot, de minden kulturális vonatkozást is. Ilyen a tárgyalt Vatyai-kultúra, aminek a maradványait, például egy kiterjedt urnatemetőt az Újlengyel mellett található Vatyapusztán találták meg.)

Forrás: index.hu

A Vatyai-kultúra a bronzkorban alakult ki, az i.e. 2. évezred közepén. (Akinek az évszámok nem mondanak semmit, mint ahogy nekem sem, viszonyítási alapnak megsúgom, hogy ez a kelták előtt van néhány évszázaddal, kb ilyenkor alapították Athént, és Kínában már üstökösöket tanulmányoznak.) Körülbelül a Kárpát-medence közepén éldegéltek, a Balatontól a Tisza vonaláig, a Dunakanyartól Dunaföldvárig, és sok helyen megtalálhatók a településeik maradványai.
Például Lovasberényben, ahol rögtön kettő földvár alapjait láthatók. Az egyik a Mihály-vár, ami két részből áll (alsó- és felsővárból, mint egy RPG-ben), és házak, kemencék, és egy bronzöntő műhely is helyet kapott benne. A másik a szomszéd dombon állt Szűzvár, ami, habár szintén a Vatyai-kultúra lelőhelye, nem a korra jellemző felépítésű, ezért valószínű, hogy a vatyaiak földvárára később egy másik népcsoport saját várat épített.
A váraknak ma már a körvonalai is alig láthatóak, de a néphagyományban a mai napi Mihály-várnak és Szűzvárnak hívják azt a két dombot, ahol álltak a várak.

Források: Wikipédia, index.hu, PTE történelem tanszékének honlapja

Czenki Mihály és Kéri Judith

Bár a nép emlékezetében megmaradt, hogy a két dombon valaha állt egy-egy vár, az már nem hagyományozódott tovább, hogy kik építették és kik lakták. (Furán is hangzana, ahogy a falusi Irma néni a bronzkori kultúrákról mesél az unokáinak, nem?) Az embereknek viszont egy érdekes, és ebben az esetben kellemes tulajdonsága, hogy a történetek fehér foltjait saját ízlésük szerint töltik ki. Bár a legendának lehet valóságalapja, végül is nem egy túl hihetetlen történetről van szó.

A középkorban vagyunk, a XIII. század közepén, még éppen nem kezdődött el a tatárjárás, Magyarországon most kezd meghonosodni a gótikus építészet.
Egy Perény nevű dunántúli falucska végében áll két domb, egymástól láppal elválasztva, amire néha sűrű köd ül. A dombokon egy-egy vár, mindegyik vár egy-egy úri család birtokában van emberöltők óta. Az egyik vár a Kéri családé, akiknek azonban sajnálatos módon nemrég kihalt a férfiága, ezért a vár a fiatal lány, Judit kezére száll. A másik vár Czenki famíliáé, akiknek az utolsó sarja, Mihály nemrég árvult meg. A két család régóta haragban van egymással, olyan régóta, hogy a fiatalabb nemzedékek már az okát sem tudják, csak vakon gyűlölik egymást.
Egyszer, mikor Mihály a lápon vadászott, amikor látta, hogy egy szép, fiatal, vadászruhába öltözött lány menekül egy vadkan elől. A fiú természetesen megóvta a lányt, és megölte a vadkant, anélkül, hogy tudta volna, kit ment meg - a lány ugyanis Kéri Judit volt.
A fiatalok, amikor jobban megismerték egymást, rájöttek, hogy a nemzedékeken átívelő viszálynak nem sok értelme van, ezért megfogadták egymásnak, hogy véget vetnek a gyűlölködésnek, és összeházasodnak.
De az élet közbeszólt, mert az élet már csak ilyen; ha a szülők halottak, hát küld mást, ami megakadályozza a frigyet.
Az országba betörtek a tatár hadak, Mihály pedig főúr lévén hadba vonult ellenük, Juditra hagyva mindkét várat. A tatárok azonban (mint tudjuk) nem egy könnyen feltartóztatható népség, és hamarosan már a Dunán is átkeltek, és már Perény felé tartottak.
Judit úgy döntött, hogy nem kockáztat; esélye sem lett volna a tatárok ellen, és tudta, mint ahogy egy korabeli krónika írja: "A nőket életben hagyták és különös gyönyörűséget találtak abban, hogy az apa vagy férj jelenlétében kéjelegjenek a leánnyal vagy feleséggel.", így hát mindkét várat felgyújtatta, hogy inkább pusztuljanak, minthogy a tatárok kezére jusson, a jobbágyokat szélnek eresztette, ő maga pedig a pannonhalmi zárdába menekült.
A tatárok idővel kivonultak az országból, Czenki Mihály pedig, aki csodás módon túlélte a háborút, visszatért a birtokára. Csakhogy már nem volt birtok, csak a kihalt Perény, a láp, és a két vár elszenesedett romjai.
Biztos volt benne, hogy a szerelme halott.
Ezért a férfi, Judit halála fölött érzett bánatában kereszteslovagnak állt, és nőtlenségi fogadalmat tett.

Évekkel később járunk, Székesfehérváron, a Koronázótemplomban, Európa második legnagyobb templomában. Javában tart a szentmise; a gyülekezet sorai között ül egy férfi, egy lovag, aki nemrég tért vissza a Szentföldről, a perényi Czenki Mihály. Nem sokkal a mise kezdete után észreveszi, hogy egy tőle nem messze ülő apáca arca nagyon ismerős...
Nincsenek kétségei. Alig várja, hogy a mise véget érjen; a szertartás végén azonnal az apácához siet, és leborul a lábai elé. Judit, aki azóta apácaként élt, szintén felismeri hajdani vőlegényét.
Azonnal nem kisebb emberhez, mint egyenesen a római pápához folyamodnak, hogy mindkettejüket feloldja a szüzességi illetve a nőtlenségi fogadalom alól...

De ez a szerelem tényleg rossz csillagzat alatt fogant.
A pestist a középkorban először a tatár hordák, majd a Szentföldről visszatérő kereszteslovagok hurcolták be Európába, elterjedését Magyarországon pedig elősegítette a tatárjárás után hátramaradt temetetlen halottak nagy száma.

Mire a fogadalmak alóli pápai feloldozás megérkezett a szerelmesekhez Székesfehérvárra, már mindketten meghaltak.

(Note 3: A kép nem őket ábrázolja, de szép.)

A szerelmesek szellemét többször látni vélték a Perényi (névváltoztatások sora után ma Lovasberényi) lápvidéken. Amikor leszáll a köd, akkor indulnak szerelmes sétára a két vár romjai körül elterülő erdőkben, a mai napig hirdetve, hogy a szerelem nem múlik el a halállal.

Forrás: 100 falu könyvesháza sorozat - Lovasberény

(Note 4: Az, hogy megölöd magad, mert anya nem enged hozzámenni ahhoz a pasihoz, akit fél napja ismersz, na az a butaság. Az, hogy egy életen át küzdesz a szerelmedért, és akkor is kitartasz mellette, ha minden jel szerint halott - na az a szerelem. Legalábbis SzVSz.)

Mindkét földvár maradványa látogatható, bár pár árkon kívül nem sok minden kivehető - Lovasberényből a sárga jelzésű turistaútvonal mentén találhatóak a várostól 2,5 km-re.

by: A