A nagy Carrie-projekt 1. - Anyaggyűjtés

Ebben az évben, pontosabban április ötödikén volt negyven éve, hogy Stephen King első regénye megjelent a Doubleday kiadónál, az a regény, amit a leggyakrabban tiltanak be amerikai iskolákban, és ami miatt engem is többször kiküldtek óráról, és a tanáraim örök menthetetlen esetnek könyveltek el.
Április ötödikén volt negyven éve, hogy kijött a Carrie, az a könyv, aminek legalább akkora kultkönyvnek kéne lennie az alternativitásra épülő szubkultúrák körében, mint a Gépnarancsnak vagy a Drakulának.

Nem azért írom ezt, hogy áradozzak a könyvről, vagy a filmről, mert ha valaki ilyesmit akar olvasni, nem egy varrósblogon fogja keresni (ez persze nem fog sokáig visszatartani attól, hogy tényleg írjak róluk, mert tényleg NAGYON nagy hatással voltak/vannak rám). Inkább egy virtuális főhajtással kedveskednék az írónak, és az összes rajongónak a magam módján.
Meg persze Carrie-nek is, hiszen a születésnapja szeptember 21-én lesz, ami igencsak közeleg.

Nos, az ötletem az, hogy megvarrom azt a ruhát, amit Carrie azon az emlékezetes báli estén viselt.

NEM EZT!

A filmfeldolgozások minden esetben rózsaszín selyemruhát használtak, aminek két oldalt be van véve a dereka, a mellrésze pedig egy kicsit túl explicit egy szigorú vallásos szabályok alatt nevelt kislányhoz, még akkor is, ha éppen ez ellen lázad.

Tudom, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de a könyvben teljesen más ruhája van. (Nem akarom elkezdeni a régi lemezt, hogy MERTAKÖNYVJOBB, mert nem jobb - mindegyik másért jó. Csak nekem egy csöcskidobós, divatos pink ruci valahogy nem az igazi. És tudom, hogy csak azért mondom ezt, mert én nem venném fel.)

Bár tulajdonképpen le van írva, hogy nem szeret melltartót hordani, szóval...

Tehát most különös módon nem a szabásminta beszerzése az első lépés, hanem hogy rájöjjek, egyáltalán honnan és milyen szabásmintát kell szereznem.

Az első az volt, hogy összegyűjtöttem, mi konkrétat mond King a ruháról:

" Hagyják itthon ülni egész éjjel a gyűrött, princesszderekú bársonyruhában és egyenes szoknyában – bal vállán a gondosan kitűzött tearózsákkal."

Azaz, a ruha anyaga bársony, nem pedig selyem, a szabása pedig nem ilyen egyszerű, hanem princesszderekú - az azt jelenti, hogy, akárcsak a fűző, a ruha függőleges panelokból áll, és a panelok szélességének a változása miatt fogja a ruha a test vonalát követni.

"Először május 27-e reggelén vette fel a ruhát. Külön melltartót vásárolt hozzá, amely megfelelően kiemelte a melleit (nem mintha szüksége lett volna rá), de felül fedetlenül hagyta."

Aha! Tehát mégis vett alá melltartót. Következik-e ebből, hogy nem volt spagettipántos a ruha? Mindenképpen. A történet 1979-ben játszódik, és amennyire utánanéztem (amennyire a Wikipédia írja), itt még nem volt divat a spagettipánt, de mivel a lényeg a lázadás, és Carrie-t nem engedte az anyja fedetlen vállal járni, biztos, hogy a vállrész nem volt túl vastag.

Közepes lesz :)

Oh, és az is következik, hogy a dekoltázs elég hangsúlyos, hiszen látszik a mell teteje.

"A ruha csaknem a földig ért. A szoknya bő, de derékban testhezálló, a pompás anyag."

Szóval tudjuk, hogy földig ér, és hogy a szoknyarész nagyon bő - azaz a paneloknak a földhöz közeledve egyre szélesebbnek kell lenniük.

"– Piros – mormogta Mami. – Tudhattam volna."

Bizony, tudhattam volna. Ez az egyetlen szín, amit nem enged neki az anyja, tehát mi más lehetne? Mondjuk így érthető, miért változtatták meg a filmhez, tudjátok, a piros ruhán nem igazán látszik a vér.

Ez volt az a szabásminta, ami leginkább hasonlít a leíráshoz, főleg a C verzió.

Persze nincs pénzem szabásmintára.

De nem is kell, mert a következő posztban megmutatom, hogyan kell magadnak megcsinálni ezt a szabásmintát. Bocsi, Simplicity.

by: A