2. nap - Ossz meg egy képet és pár tapasztalatot babybat korodból.
Ez egy osztályfényképezés volt, ahol fehér blúzban és fekete aljban kellett (volna) lenni.
Én a bal szélén állok, a jobb szélső pedig Laura, akiről már írtam.
Hmm, hmm, érdekes tapasztalatok... hát, nem sok volt, mivel se rockerbolt, se rockkocsma nem nagyon volt akkor a városunkban, a "nagyok" közül se sokat ismertünk, nem tudom, hogy tényleg ilyen kevesen voltak, vagy kerültek minket. Bár inkább az előbbi. Laura nővére volt az egyik, meg az ő barátai, akik gothnak voltak nevezhetők, viszont arra biztosan emlékszem, hogy soha senki nem kérdőjelezte meg az identitásomat a korom miatt, nem hordtak le, ha Nightwisht vagy Mansont hallgattam, hogy az "nemelégggoth", nem zavarta őket, ha éppen rámjött az ötperc és hiphoptanfolyamra kezdtem járni (az egyik legjobb barátnőm, aki punk-goth-féle, a mai napig jár, és nem hiszem, hogy ettől kevesebb).
Mindennek az volt a kiindulópontja, hogy egy kicsi városban egy kicsi közösség voltunk, ezért nem lehetett finnyáskodni, vagy klikkesedni. Mivel nem volt nagy közeg, amiben feloldódhattunk, felhígulhattunk volna, nem kellett éjjel-nappal, ország-világ előtt bizonygatni, mekkora gothok vagyunk, mert úgyis mindenki tudta. Vagyis babybatként sem éreztem úgy, hogy nekem márpedig viktoriánus báli ruhában vagy halloween-jelmezben kell iskolába járnom, és a nagy gothok pedig nem szóltak le, ha nem tettem. Már akkor megtanultam, hogy a magamutogatás, bár király, meg vicces, és szép, meg minden, de nem a goth kultúra alapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése